Kedves Jóakaró Blogger társam!
Már egy ideje érlelődik bennem ez a levél, de úgy gondoltam, hogy kár is lenne megírni, hiszen csak számodra van értelme a sárdobálózásnak. Ám a napokban olyan történt, ami mellett nem tudok elmenni szó nélkül. Az, hogy megpróbálsz embereket besározni és magadat beállítani a legkreatívabb, legnagyobb magyar divatbloggernek, az egy kicsit erős. Nem érzed, hogy ez a kijelentés már régen túllépett rajtad? Sajnálattal látom, hogy az emberek csak a te verziódat látják, de a másik oldalon síri csönd. Mielőtt súlyos, nagy és fájó kövekkel dobálóznál, nézz inkább magadba. Tiszta a lelkiismereted? Azt kétlem. Ugye az olvasóiddal nem osztottad meg azt, hogy milyenné is váltál valójában?
Amikor megismertelek, még kezdő voltál, éppen úgy, mint én. Rengeteget beszéltünk, segítettünk a másiknak, vagyis sokáig ezt hittem. Végtelenül naiv voltam, így utólag belátom. Ahogy telt-múlt az idő és egyre feljebb lépkedtünk a divat létráján, úgy kezdtél kivetkőzni magadból. Azt hittem barátok vagyunk, de lassan rá kellett jönnöm, hogy a kapcsolataid építésére használtál, igaz, talán az elején nem tudatosan. Mikor megtörtént az a bizonyos incidens, még akkor sem hittem el, hogy ilyen csúnyán átvertél. Még így, porig földbe betiporva is békülő jobbot nyújtottam neked, de te ellökted és elkezdted a kis bosszúhadjáratodat. Akkor és ott nagyon fájt ez az egész, de idővel rá kellett jönnöm, milyen jót is cselekedtél velem. Mióta nem együtt megyünk a divattal kapcsolatos eseményekre, azóta kinyílt előttem a világ, rengeteg értékes és kedves embert ismertem meg, akiket végtére is, neked köszönhetek. Sok jó barátot szereztem és megláttam, hogy csapatban az igazi erő. Mert ez tesz minket erőssé, a barátok.
Mivel sok mindenben hasonlóak vagyunk, így ugyan akadnak olyan dolgok, melyek egyezhetnek, ezt nem vitatom, de az, hogy a világ összes ötlete a te fejedből pattan ki, az elég nagy butaság, ezt te is beláthatod. Te is tudod, hogy mennek a fotózások, van olyan, hogy bizonyos fotók már egy hónapja elkészültek, de még nem kerültek ki a blogra, de attól, hogy te voltál a gyorsabb, még a másik is dolgozott vele. Tudod, hogy hasonló az ízlésünk, régebben meg se lepődtünk azon, ha ugyan arra a ruhára mutattunk rá, így nem értem, most mégis miért teszed. Nekem se energiám, se kedvem a te blogodat olvasgatni napi szinten, hogy még véletlenül se tegyek ki bármi hasonlót és arra kérlek, te se olvasgasd az enyémet. Ideje lenne saját magaddal foglalkozni, hiszen én is ezt teszem, bár hízelgő, hogy rendszeres olvasóm vagy. Szóval szeretném megköszönni neked, végtére is jót cselekedtél velem és ezért hálás vagyok. Nem szeretnék ebbe az ügybe több energiát fektetni és téged is arra kérlek, hogy hagyd abban, mert saját magadat járatod le vele. Egyet soha ne felejts el, te választottad ezt az utat!
Sok sikert a továbbiakhoz,
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pasztoredina.blog.hu/api/trackback/id/tr2113545703
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.