Képek forrása: Google

Az újév alkalmával sokan fogadják meg, hogy lejárnak edzeni, egészségesen étkeznek és figyelnek a belső harmóniájukra, ám sok embernél ez csak fellángolás és ideig-óráig tart. Januárban a termek tele vannak mozogni vágyókkal, de márciusra elfogy a lelkesedés és az emberek nagy része visszakerül "régi" életébe, ahol a mozgás, az egészséges életmód nem játszik fontos szerepet. Egy idő után vágynak a fitnesz magazinok hasábjain szembejövő nők formás alakjára, de motivációjuk nem elég arra, hogy újra belevessék magukat a kemény edzésekbe és fárasztó munkával megteremtsék álomalakjukat. Világéletemben sportoltam, gyerekként a kézilabda játszott jelentős szerepet, gimiben pedig már heti több alkalommal jártam röplabda edzésre, majd jött az úszás, balett, szertorna, végül pár éve a konditermi edzés. Számos sportot kipróbáltam, de valahogy a súlyzókkal való mozgásforma volt az, ami teljesen kikapcsolt, hiszen minden felgyülemlett feszültséget bele tudtam vinni az kemény edzésekbe. Másfél év alatt elég jó formába kerültem, hiszen rendszeresen edzettem és az étkezésre is odafigyeltem, majd jött az államvizsga időszak, költözés, új munkahely és az egész, addigi másfél éves odafigyelésem egyszerre vált köddé. Hibáztathatnék másokat vagy foghatnám ezer dologra, hogy államvizsgára készülés alatt nincs ideje kondizni az embernek, a költözés is sok energiát elvesz, felújítani, mindent beszerezni a nulláról és végül kipakolni az egész életedet a kupacokban álló dobozból nem egyszerű. Ha ez nem lenne elég, akkor ott volt még az új munkahely is, ami magával hozott egy teljesen más életritmust, sokkal többet dolgoztam, egyre fáradtabb lettem, az edzések pedig elmaradtak mert, miről mondjon le az ember? Végül odáig jutottam, hogy az önbizalmam a nullára csökkent, esténként ostoroztam magamat, hogy már megint a televízió előtt tespedek és nem csinálok semmit a siránkozáson kívül. A táplálkozási szokásaim szintén megváltoztak, nem figyeltem arra, hogy mit eszem, alig fogyasztottam valamit a munkában, mikor hazaértem, befaltam valami gyors kaját. Persze a testemnek sem tett túl jót, tele lettem pattanással, előjött a narancsbőröm, megnagyobbodott a combom, folyton fáradt és nyúzott voltam, inkább hasonlítottam egy zombira, semmint egy életvidám fiatalra. Csak dacoltam és vívtam önmagammal, DE nem tettem semmit az ellen, hogy máshogy érezzem magamat. Aztán szépen, lassan rájöttem, hogy a változás csak rajtam áll, senkinek sem lesz annyira fontos, hogy jól érezzem magamat a bőrömben, csak és kizárólag SZERÉNY SZEMÉLYEMNEK! Volt még nagy húzóerőm, az egyik blogger barátnőm, Virág szintén a súlyzós edzésben találta meg önmagát és látva a kitartását és folyamatos fejlődését engem is mozgásra inspirált. Nem mondom, egy hosszú és fárasztó nap után könnyű lemenni és széthajtani a beledet a konditeremben (elnézést a kemény megfogalmazásért), de látva az eredményeket azt gondolom, megéri kimozdulni a komfortzónánkból. Én már látom az utat, ami vérrel és verejtékkel van kikövezve és több száz kilométer hosszú, de az ember egy "fantasztikus" tulajdonsága, hogy csak azt értékeli, amiért megküzd.

Ha tetszett a cikk, az alábbi felületeken is megtalálsz:

• Instagram: pasztoredina_
• Facebook: My Sweetest Heaven - by Pasztor Edina
• Youtube: My Sweetest Heaven