Még csak három hete, hogy visszatértem Murauból, ahol nyaraltam és máris vágyok vissza. Egyszerűen csodálatos az a környék, ahogy körbevett a természet, a magas hegyek, a sebes vízesések, a nyugodt tavak. Egy kis élménybeszámoló tőlem nektek.
Első nap sajnos rossz idő volt, egész nap esett az eső, így délutánig a szálláson töltöttük az időnket. Olyan 3 óra felé viszont már ki tudtunk mozdulni. Amint elállt az eső, eldöntöttük, felfedezzük a várost. Murau nem egy nagy falat, az óváros pár órán belül körbejárható. Kellemes élmény volt a kis utcákon sétálni, mindenhol rend és tisztaság várt minket. Felgyalogoltunk a várhoz, majd pedig a folyó mellett sétáltunk vissza az autóhoz.
Másnap eldöntöttük, hogy valami izgalomra vágyunk, így elmentünk a három tó nevezetű túrára a Kaltenbachalm hegyre. Na ki az az őrült, aki slip on-ban, designer felsőben és hátizsákban indul útnak? Hát persze, hogy én, a mániás divat blogger. Végül is nem volt gond, a cipő jól bírta a strapát, egy kicsit sáros lett de nem foglalkoztam velem, hiszen a sara simán le lehet mosni (azt már nehezebben éltem volna meg, ha sérül a felülete). A második tóig jutottunk, mivel hárman voltunk csajok és ezért persze mindenhol meg kellett állnunk képeket csinálni. Mire felértünk a második tóhoz, elfáradtunk és kezdett sötétedni, így inkább vissza indultunk, mielőtt fennragadnánk.
A harmadik napon kicsit lazábbra vettük a tempót, eldöntöttük, strandolunk egyet, így átutaztunk Umsatz-ba, ahol egy sport park található, melynek különlegessége, hogy a medence a mura folyó egy leválasztott szakasza. Persze én nem bírom a hideg vizet (30 fok alatt bele se megyek), így inkább csak lógattam a lábamat a medence partján és napoztam.
A csütörtökünk szintén mozgalmasra sikeredet, hiszen bicikli túrát szerveztünk. Már ekkor el szerettünk volna menni a Günstner vízeséshez, de kicsit eltévedtünk, így több órát vesztettünk. Nem bántuk, hiszen legalább szép helyen bicikliztünk, félig erdős volt a szakasz, félig pedig a mezőkön, réteken vezetett át. Azt gondoltuk, majd csak az erdő mélyén visz az utunk, így botor módon nem kentük be magunkat naptejjel, aminek az lett az eredménye, hogy mindenkinek trikó mintás lett a háta. Gyerekkorom óta nem égtem le, hiszen mindig megfelelő figyelmet fordítok a védelemre, így egy kis fájdalommal aludtam el.
Kint megtaláltam a lelki békémet, mégpedig a Günstner vízesésnél, melyet pénteken néztünk meg (az előző napi biciklitúrából kiindulva kocsival mentünk). A barátaimmal leültünk a vízesés mellé és csak hallgattuk, ahogy a víz lezúdul és eltűnik a mélyben. Itthon megszoktam, hogy mindig mindenhova rohanok, hiszen ez a pörgés az, ami alapvetően éltet, de ekkora harmóniát még soha nem éreztem. Jó volt megélni. Ha szereted a csodálatos helyeket, akkor mindenképpen menj el, sőt, mivel Murai alapvetően síparadicsom, így télen még szebb lehet a táj. Az biztos hogy nem ez volt az utolsó utam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pasztoredina.blog.hu/api/trackback/id/tr7613545745
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Turcsek Gabriella 2015.08.26. 14:45:52
az 1. szett valami remek! :)