| Ékszerek: Rossetti Bizsu |

Nehéz egy teljes évet néhány sorba sűríteni, hiszen 2016 elég mozgalmas volt a számomra. Sok jó dolog történt velem, májusban jeles eredménnyel megszereztem az Emberi Erőforrás Tanácsadó mesterdiplomát, júniusban munkahelyet váltottam, júliusban pedig 8 év után összeköltöztem életem szerelmével. Mindezek mellett a blog is fejlődött, sok eseményre jártam, sok barátot szeretem és egyre több megtisztelő feladatban volt részem. 2016-ban tényleg mindent elértem, amit kitűztem magam elé, ám mégsem voltam teljesen boldog. Egyenként kipipáltam az összes tételt a képzeletbeli listámon és elkövettem azt a hibát, hogy nem gondolkodtam, terveztem tovább, csak úgy léteztem. Világéletemben tervező típus voltam, álmaim hajtottak előre. Mindig többre vágytam, többet akartam, a tenni akarás, a fejlődés számomra olyan, amint az autónak a benzin, elengedhetetlen a működéshez. Mivel pár hónap leforgása alatt megvalósítottam minden addigi kitűzött célomat, így megnyugodtam és átadtam magamat a létezésnek. Ennek köszönhetően az év második felére leálltam az edzéssel, ritkítottam a családi, baráti találkozókat, a blogra is egyre kevesebb időt szántam, energiáimat pedig a munkára összpontosítottam. Fél év alatt sikeresen belekerültem a mókuskerékbe, amikor reggel elmész dolgozni, este hazajössz és az egész nap úgy ment el, hogy csak dolgoztam, ettem, ittam, léteztem. Minden jól ment, a munkában szépen haladtam előre, jó kilátásokkal, a blog is remekül működött, de valahogy sehol se voltam ott teljesen szívvel és lélekkel. Azt éreztem, ez nem én vagyok, csak nyavalyogtam, sóvárogtam, de nem tettem semmit. Kívülről talán nem látszódott, de legbelül egyre mélyebbre kerültem, még el nem jutottam oda, hogy lebetegedtem és lassan gyógyultam. Nem csak a testem épült csigalassúsággal, hanem a lelkem is. Egyre jobban tudatosult benne, hogy mit rontottam el, elhagytam magamat és abban a hitben ringattam az elmémet, hogy mindent elérem amit szerettem volna, ezzel pedig nem fejlődésre, hanem pusztulásra sarkalltam. Hosszú időbe telt, még megtanultam a leckét, meg kellett ismernem új önmagamat, aki csak vonásaiban hasonlít régi énemre. A jó szívemnek köszönhetően számtalanszor kihasználtak, becsaptak, nem azt kaptam, amit ígértek, de nem hibáztathatok senkit, csak magamat. Naivitásom volt a legnagyobb hibám, amely abból fakadt, hogy nem ismertem fel értékeimet. 2017 a megvalósítás éve lesz számomra, hiszen rengeteg célt tűztem ki magamat elé, többek között a folyamatos szellemi fejlődést. Választottam, újra kezembe veszem a sorsomat és tudatosan építem jövőmet, hiszen ÉN vagyok az, aki jobbá teheti saját életét. Kedves olvasóim, köszönöm, hogy itt vagytok nekem, sokat jelent számomra az a sok pozitív levél, hozzászólás, kedvelés, amit tőletek kapok napi szinten és megígérem, ebben az évben sok izgalom lesz a blog háza táján (és az életem minden területén is)!

Ha tetszett a cikk, az alábbi felületeken is megtalálsz:

• Instagram: pasztoredina_
• Facebook: My Sweetest Heaven - by Pasztor Edina
• Youtube: My Sweetest Heaven