Tolerancia, kreativitás, eszméletlen pörgés, ezek a szavak jutnak először eszembe, ha Londonra gondolok. Bár csak pár napot töltöttem a szigetországban, mégis meghatározó élmény volt számomra.
Ezelőtt nem jártam még Londonban, de ahogy megérkeztem, egyből feltűnt, hogy az emberek életritmusa sokkal gyorsabb, mint itthon. Mindenki siet, rohan, ez a Fashion Week-en se volt másként, hiszen a bemutatók után egy perc alatt kiürült a helyszín. Ha jobban belegondolok, az ok igen egyszerű, a rendezvényeket a város különböző pontjain tartották, ellentétben a hazai divatnapokkal, melyek legfőképpen egy helyre korlátozódnak. Kényelmi szempontból a Magyarországi divat rendezvények jobbak, viszont Londonban kivitelezhetetlenek az egy helyszínes bemutatók, hiszen párhuzamosan több bemutató és prezentáció is fut.
Már első nap egy erős kezdéssel indítottam, megnézhettem Fyodor Golan catwalk show-ját, kollekciójában a színek és minták keveredése dominált. Itt is remekül megmutatkozott a londoni szabados életstílus, nem egy modell teljesen kivágott ruhában sétált végig a kifutón, az emberek pedig még csak meg se lepődtek. A bemutató után a backstage-be is bepillanthattam, ahol éppen a tervezővel készítettek interjút. Az előbbiekhez mérten gondolhatjátok mi volt bent, a bemutató után körülbelül 5 perc alatt minden és mindenki eltűnt az öltözőkből, hogy minél gyorsabban átadhassák a helyet a következő tervezőnek. Még pislogni sem volt időm, már is üres lett.
A második nap jóformán csak a bemutatókról szólt, már korán reggel elindultunk Ágival és Natasával, a The Naan Design tervezőivel, hiszen nem akartunk lemaradni semmiről. Ekkor ismerkedtem meg a prezentációk műfajával, melyet itthon eddig nem ismertem. Ez lényegében annyit takar, hogy egy órán keresztül a modellek pár mozdulatsort ismételnek egy adott tematika szerint. Roberts Wood prezentációján a divat összeforrt a táncművészettel, különböző művészeti területek kreatív kombinálását, mely újszerű és izgalmas.
Pam Hogg bemutatója kicsit túllépte az ingerküszöbömet, a tervező híres extrém stílusáról, még Lady Gaga is előszeretettel hordja a ruháit. Kicsit úgy éreztem magamat, mintha egy szado-mazo rendezvényen lennék, a modellek talpig tetőtől-talpig gumiruhában sétáltak végig a kifutón. Érdemes volt a közönségre is egy pillantást vetni, hiszen nem maradtak el a tervezőtől extremitásban. Fashion Scout-ban a bemutatók mellett egy pop up is helyet kapott, ahol rengeteg fiatal és tehetséges tervező állította ki ruháit. Szimpatikus volt, hogy a tervezők személyesen is megjelentek, kedvesen invitáltak és egyből szóba elegyedtek az érdeklődőkkel. Szombat este még az International VIP party-n is részt vettünk, ahol megjelent a szakma krémje és egy-egy pohár bor mellett mindenki remekül elcsevegett.
Vasárnap Jeff Garner bemutatóján kezdtünk, kollekciójában fellephetőek voltak a hagyományos angol öltözködés jegyei. Ötletesnek tartottam, hogy a bemutató kezdő és záró momentuma egy és ugyan az, egy elegáns ruhába öltözött modell, esernyővel a kezében sétált végig a kifutón, majd a bemutató végeztével is megjelent, egyfajta levezetésképpen.
Harmadnapra megtanultam, hogy az extrémitás a London Fashion Week-en nem csak elfogadott, hanem egyben elvárás is, nincsenek korlátok, így én is magamra öltöttem a legfeltűnőbb ruhámat. Jó döntés volt, hiszen többen megállítottak, hogy megdicsérjék az outfitemet, sőt, Apujan bemutatója előtt még a várakozó tömegből is kikaptak, hogy soron kívül beengedjenek.
Itthon is szeretek extrém ruhákba bújni, feltűnő hajjal, rúzzsal kombinálni, Londonban pedig végre kiélhettem kreativitásomat, nem lógtam ki a sorból. Ez a pár nap teljesen átformálta a gondolkodásmódomat, olyan folyamatokat indított el bennem, melyekről álmodni sem mertem. Megérett bennem a gondolat, hogy nemzetközi szintre emeljem a blogot és ezzel együtt magamat is. Még hosszú az út, de ha visszatekintek az elmúlt egy évemre, hatalmasat fejlődtem és olyan dolgokat értem el, amiről sokáig csak álmodtam. Ezek megerősítenek abban, hogy semmi sem lehetetlen.
Mivel divatblogger vagyok és fontosak számomra a magyar tervezők, így a London Fashion Week bemutatóin az általuk készített kreációikban jelentem meg. Viseltem többek között Cukovy, Wildpastel, Celeni, Timarcs hazai brand-ek ruháit, kiegészítők terén pedig The Naan Design, Karman Jewely, HANA, Gabo Szerencsés és Juhász Dóra csodás termékeikre esett a választásom.
Köszönöm szépen a lehetőséget Ravasz Lilynek, aki segített a külföldi kapcsolatok kibontakozásában, Natinak és Áginak, a The Naan Design márka oszlopos tagjainak, hogy mentoráltak és nem hagytak elveszni Londonban, továbbá a hazai tervezőknek is, akik kreációit viselhettem a Fashion Week-en. A köszönet nyilvánításból nem hagyhatom ki Julit és Orsit, a ONE Fashion Agency & Retail tulajdonosait, hiszen mindig csodás ruhákat biztosítanak a számomra., a kiegészítőimet pedig köszönöm a Lucky Shepherd Designer Store-nak.
A frizurámról sem feledkezhetek meg, hiszen a gdh profi csapatának köszönhetően négy napon keresztül bírta a viszontagságos angliai időjárás ellenre. Már alig várom, hogy jövőre is ellátogathassak a következő London Fashion Week-re, sőt, még nagyobbat álmodom, a milánói, párizsi és new york-i divatheteket is felírtam a bakancslistámra. Addig is rengeteg dolgom van itthon, de úgy érzem, ez az év több szempontból is jelentős változásokat fog hozni.
 |
| Fotók: Agnes Toth Photography |
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pasztoredina.blog.hu/api/trackback/id/tr513545865
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.