Shopaholic, avagy a vásárlásfüggőség

Napjainkban sokszor használják ezt a kifejezést, rengeteg különböző fórum, internetes oldal foglalkozik a témával. De vajon tudjuk, hogy mit jelent? 


Éreztétek már a mennyei eufória élményét, amikor megvettetek valamit, legyen az egy kis jelentéktelen apróság? Vagy ha kinyitod a szekrényedet és szembesülsz vele, hogy már a 10. hasonló nadrágod, cipőd és felsőd sorakozik egymás mellett a polcokon? Ha elolvasol egy divattal kapcsolatos újságot, azt érzed, hogy azonnal be kell szerezned egy újabb holmit? Ha ezekre a kérdésekre  a választod igen, akkor lehet, hogy a vásárlásfüggőség téged is hatalmába kerített.

Onnan tudom ezt, hogy én is az voltam ( igaz, rajtam nem uralkodott el, de nem sok kellett már hozzá). A mai társadalmi elvárás meghatározó része a kinézet, mindenki szebb, jobb akar lenni a másiknál. Aki azt mondja, hogy nem számít a ruha, az hazudik. Igen is számít és ezt mi jól tudjuk. A vásárlásfüggőség szerintem egyfajta kompenzálás, egy hiányérzet kielégítése. Vannak, akik ruhákat vásárolnak vagy technikai kütyüket, de olyan is akad, aki már mindegy mire adja ki a pénzt, valaminek a kosarában kell landolnia. A cél a teljes gyönyör átélése.


A fiatalok már a plázákban nőnek fel, a boltokat járják és a ruhákat nézegetik. Ezzel még nem is lenne baj, hiszen ha a szülő időben észbe kap és észreveszi, hogy a gyermeke feltűnően sokat költ ruhára, ott még meg lehet fogni a dolgokat. Ám ha ez a szokás kialakul benne, később, ha saját keresettel rendelkezik, meg fog mindent adni, hogy a vásárlás iránti vágyat kielégítse.


Azt látom, hogy a fiatalok nem tudják kellőképpen beosztani a pénzüket, nem alakult ki bennük az a pénzügyi kultúra, amely ahhoz szükséges, hogy felmérjék a bevételeik és kiadásaik arányát. 3 évvel ezelőtt a legjobb barátnőmmel a mi szórakozásunk is abban merült ki, hogy buliztunk és vásároltunk. Mindent megvettünk, ami megtetszett, még akkor is, ha egynél többször nem vettük fel. Rengeteg olyan ruhadarab van a szerényemben, amit még nem is nagyon hordtam, "de jó lesz ez valamire" jelmondattal a kosaramba pakoltam. Akkor kezdtem észbe kapni, mikor számolgattam, hogy egy hónapban mennyit költök ruházkodásra. Kellett egy kis idő, mire átgondoltam az egészet és tudtam, hogy mi kell tennem.


Ma már tudatosan vásárolok, listát készítek arról, mit szeretnék venni, legyen az egy nadrág vagy egy felső. Csak a szerelem darabokat szerzem be, amiben nem vagyok biztos, azt nem veszem meg (ha egy kis hezitálás van, rögtön visszarakom a polcra). Mivel már van saját keresetem, így nem szívesen költöm felesleges dolgokra, inkább félrerakom egy komolyabb cél érdekében. 


A blogolás nálam egyfajta terápia, az akaraterőm minden egyes divattal kapcsolatos bejegyzéssel növekszik.Nagyon nehéz megállni azt, hogy ne rohanjak egyből vásárolni más blogok outfit képeit nézegetve. A tudatosság az, ami mindenkinek segíthet. Sokan nem néznek szembe időben a problémával, csak, ha már eluralkodott rajta. A vásárlás helyett keressünk más hobbit, járjunk sportolni, tanuljunk meg főzni, zongorázni, fejlesszük a képességeinket. Nem lesz egyszerű az út, de a végén büszkék leszünk magunkra, hogy elmentünk egy szép, de haszontalan ruha mellett.



Ha tetszett a bejegyzés, facebookon is megtalálsz: https://www.facebook.com/MySweetesHeaven?ref=

Instagram: MYSWEETESTHEAVEN

http://instagram.com/mysweetestheaven

A bejegyzés trackback címe:

https://pasztoredina.blog.hu/api/trackback/id/tr4513545487

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Csatlakozz hozzám Facebook-on is!

Még több kép Instagram-on!